Én nem megyek, mondta,
de Ti csak menjetek,
s az ajtó előtt behúzta még a függönyöket.
A fényképét meggyújtotta,
hogy valami fény legyen,
aztán szólt még,
vagy tán mégsem.
Elkezdte dünnyögni halkan, nem ezt akartam,
nem is vagyok, így hát hogy is zavarhatlak Téged?
Minden vétked elviszem innen.
Hülye függetlenség, és szar tető,
amit ácsolsz nekem, pedig nincs is eső.
Én meg a szemedről veszem a könnyeimet.
Hazudj tovább, milyen jó most neked!
Hisz’ itt vagy Te, itt vagyok én,
és lesz még tavasz, amit ígérgettél.
Itt vagy Te, itt vagyok én,
de ez csak végtelen tél.
S most én kezdtem dünnyögni halkan, nem ezt akartam,
nem is vagyok, így hát hogy is zavarhatlak Téged?
Minden vétked elviszem innen.