Száztizenhat éves nem vagyok,
Azt hiszem, talán ez nem titok!
A sok fiútól énnekem,
Se nappalom, se éjjelem!
Amerre lépek, néznek!
De hol jár az én eszem?
Még a strandon úszva, víz alatt,
Ott se vár magányos pillanat.
Hiába: úton-útfélen,
"Bocsánat! Elkísérhetem?" -
Csak így köszönnek
S jönnek!
De hol jár az én eszem?
Hiába dúdolják: "szépszemű"!
Úgy mondják, "te szép, te hű!"
Suttogják, "Te légy az enyém".
Nekem ugyanis már van párom!
Úgy bizony! Őt várom!
Csak őt hívom! Jöjjön!
Csak őt ölelném!
Hogyha jő a rég várt alkalom,
Szíve dobbanását hallhatom,
Ha újra itt van énvelem,
Ha újra őt becézhetem,
Ha csókol engem csendben,
De hol jár az én eszem?!
Csak ott jár az én eszem!
Csak ott jár az én eszem!
Séta közben is csak róla álmodom!
Jaj, de kár, hogy csak néha láthatom.
Mások persze hívnak, szól a jó zene.
Jó a ritmus! A tánc! Ám csak ővele!
Kár a szó!
Csak ővele jó!