Repülj el, repülj el ma baby,
ha szárnyakat adott a látomás!
Valami dallam szállt megint az égen át,
és odavitt, ahová senki más
még nem jutott el, és sohasem jártak
se emberi lény, de idegen árnyak,
sem a képzeletben sem a valóságban.
Hát repülj velem ma bátran!
Ez egy ördögi út az angyali létbe.
Kinyílt a kapuja, na gyerünk, lépj be!
A tegnapi álom lángol mögötted,
félelmeid földhöz kötnek.
Ma benned, csak benned a válasz!
A ritmus jut csak némi támaszt.
Hát vedd fel a szárnyad, emlékezz vissza,
hogy mi a lét, amikor minden tiszta!
TÖRD ÁT! MINEK NEKÜNK KORLÁT?
KÖZEL VAN AZ ÉG! TÁNCOLJ MÉG!
GYERÜNK, MEGINT TÖRD ÁT SZÍVED HAZUG ÁLMÁT!
SZABAD VAGY RÉG, TÁNCOLJ MÉG!
TÖRD ÁT! MINEK NEKÜNK KORLÁT?
KÖZEL VAN AZ ÉG! TÁNCOLJ MÉG!
GYERÜNK, MEGINT TÖRD ÁT SZÍVED HAZUG ÁLMÁT!
SZABAD VAGY RÉG, TÁNCOLJ MÉG!
Őrült lebegés, őrült zuhanás,
őrült repülés az álmon túlra.
Az emlék valahol testén alakul
és bőröd alá bújik be újra,
hogy bevégezd, hogy megérezd,
a vágytól szabadulni nehéz lesz.
Hiszen a tükörbe nézve nem látszik semmi,
hogy milyen az arc, ami nem mersz lenni.
Fent a Hold, lent a Föld,
és közötte mindent összetört,
ami eddig mindig biztosnak látszott.
Gyerünk, törd szét te is a láncot!
Forró testem a tested várja,
a Szerelemmel az Egész a táncát járja.
Mielőtt minden véget érne,
zuhanjunk ki együtt a térbe!