Refr.
Na gyerünk vedd elő a szíved, neked is van olyan
nyomtalan véget érhet a pillanat, vegyed komolyan
lesz egy pont, ahol már megfordulni nem lehet
sodor az egyveleg, ami egy veled


Sodor az egyveleg, ami egy veled
ezt nem állítja meg Medvegyev
mert nem lehet, az emberekből nem lesz más csak emberek
bár meglehet, hogy az a kivétel aki bevételt emleget
mert bevehetetlen váremeletnek érzi azt amit megvehet
és mit tehet az ember mondd meg jelene ellenében
hogyha megvetett, a sírja fölött sem köröznek szebb legyek
de én ráhajtok, hogy szebb legyek, bennem a részvét nem remeg
na mindegy, rád bízom a rímelést, jobban megy neked.

leláttamozott ágytálak között, látod átkozott fának ütközött
vágyálmok, törött arcok mögött járványok
törölközőt bedobott, ég és föld között számlázott hátrányok
között kántálok, ha nem figyelek, ráfázok.
De figyelek! A pillanatból, a mostból mindent kinyerek,
a jelenemben teszem a dolgom, de a jövőmben megpihenek.
Tudod a hétköznapjaim ilyenek, néha önmagamból kikelek
de jelenemben teszem a dolgom, s a jövőmben megpihenek.

A Kárpátok közt rengeteg kárt látok, mégsem kártyázok
én a beletörődés angyalával, és ezt úgy teszem, hogy lássátok
nincs más átok, csak a válságok, meg az álságos másságok,
romlik a társadalom, ebben nem társ a dalom...

látod fáj nagyon, a semmi és minden szimbiózisa
a diszkó világ szintidózisa, a szinte krónikus krónika: a mónika
ahogy a pótapa befizet egy elektromos pónira
csak ne kelljen hozzád szólnia..

REFR...

Ne csak azt lásd, amit kor lát, vagy amit látni enged a korlát
nézd a sorsát annak, ki tartalomnak nevezte el a formát
megvett egy bordát, meg egy hordót, az legalább olcsó
mint a kultúránk, ami semmi más, csak falra hányt talkshow

a korsó széttört, a vizünk elég kevés
a a milliárdost sem fűti már a Maldív szigetelés
mert a szíve kevés, valami régen el van rontva
rossz a színkeverés, a látvány szinte verés, ja és

Mit ér egy akvarell, hogyha vakra lel?
Fölénk a sosem látott sötét egek napja kel
nem bírja az alkat el, többé nem csörög az Alcatel
mint látod így halkul az ember hangja halkan el..

de még ma kell az ébredésem, légy már végre résen
Milliók sorakoznak az ajtó előtt élni készen
túl a létezésen, az érvelésen, kétkedésen,
csak adjatok egy hegyes tárgyat s azzal az égre vésem.