Testet öltöttél, hogy bizonyíts önmagadnak
De szemedbe fújta a port a szél, nem születhettél szabadnak
Mégis próbálkozol, küzdesz újra meg újra
Mondd meddig tarthat még, míg elméd ezt meg nem unja?
Pénz és hatalom uralkodnak feletted
Tizenhat évnyi okoskodás után örülsz, ha észrevetted
De te megmagyarázod, az utadon miért menjünk tovább
A fejemet rázom, inkább boruljon fel a világ!
Refrén:
Mondd, miért nem sírsz – ha te jobbat szeretnél?
Mondd, miért nem sírsz – hogy egy új világban élj?
Miért tűrnéd el a hazugságot?
Miért adnád fel a szabadságod?
Kiállás: instrumental
Maroknyi porból formált téged életre az Ég
Maroknyi porból porrá lettél, nézd, hogy milyen szép
Rabszolgaságod, tudom, hogy lassan véget ér
Arcodon a lélek fénye felragyogott, ne félj!