Intro:
Kisfiam, soha ne mondd azt, hogy soha, az bajt hozhat rád!

NomaGróf:
A tévéből pereg a retinádba a kosz,
ez nem káosz, de az lesz, jövőre ha nem most,
politikus majom, a sok kamu amit küldtök,
csak a gyengékre hatnak, mint a jedi elmetrükkök,
az uszítás megy, közben az utcán meg naponta
a sátán megint száz emberi lelket tesz eltalonba,
üdv itt a vadonba, az élet nincsen tervezve,
töltények vagytok a sors márkájú fegyverbe,
a valóság éget, de nem éget el téged,
hogyha felállsz, mielőtt kirúgja alólad a széket,
remélem érted, én ezt ösztönből csinálom,
és ha erre születni kell, értem mért vagyok a világon,
a földön, ahol olyan dolgok történnek,
hogy leszakad a szám, legálba repülnek a töltények,
ha egyszer reinkarnálódok, legyek valami földféreg,
mert nehéz elviselni, amit az emberi aggyal fölélek.

Refr.:
Soha ne mondd, hogy soha,
mert az élet megváltoztat mindent, még téged is te ostoba,
a tüzet szítja fel Noma, ez bajt hoz rád,
ha túl kemény a valóság, akkor se lapozd át.
Ne mondd, hogy soha,
mert az élet megváltoztat mindent, még téged is te ostoba,
a tüzet szítja fel Noma, ez bajt hoz rád,
ha túl kemény a valóság, akkor se lapozd át.

Egy új világ történetét írom fehéren-feketén,
a színekre már nincs idő, annyi a durva esemény,
hogy éjszaka az RTL-en vérengző űrlények
is beszarnának, hogyha tényleg figyelnék a földet,
törd el ami monoton,
a fonalat így kapod el,
a cityben, a vonaton,
vagy bólogass, nem adom fel a játszmát, nem érdekel amit a világ önt rád,
anyanyelvem nem lehet, a style-om lesz world wide,
nincs, ami fékezzen, érzem hogy lélegzem,
én itt vagyok otthon,
mint Drezzick a D pekszem,
épp időben érkeztem, hogyha emeled a korsód,
akkor tudod mi tartja pályán tesó, a belső bolygót,
leszarom a folkloret, meg leszarom a poppot,
hogyha érzed, amit én, ettől dobod le a toppot,
én adok rá okot, hogy ki nyissad a szád,
de soha ne mondd, hogy soha, mert az bajt hozhat rád.

Refr.:
Soha ne mondd, hogy soha,
mert az élet megváltoztat mindent, még téged is te ostoba,
a tüzet szítja fel Noma, ez bajt hoz rád,
ha túl kemény a valóság, akkor se lapozd át.
Ne mondd, hogy soha,
mert az élet megváltoztat mindent, még téged is te ostoba,
a tüzet szítja fel Noma, ez bajt hoz rád,
ha túl kemény a valóság, akkor se lapozd át.

Drezzick:
Kéz alatt halad körbe a 360,
nyugtázd, vagy bajt hoz rád a távolabban,
addig még nem csattan az őserő,
miből épül fel a Gróf?
Flowjával elföldelő,
atmoszféra-ölelő,
örök-töltető,
te alázattal töltesz szét minden bökkenő,
támad itt melódiákat,
a meló kiáltat
a koszból,
a hétköznapi nagy sokkból,
ha nem vagy robotból,
hogy sokkol a hír,
ami kisüt minden áramkört, vagy blokkolnak így,
ráun a nép, de kire nem, vagy mire nem?
Átfut a kép, mint egy sikeren a figyelem,
maga a középpont, ütemképes részleg,
hivatlan vendégből lesz
benfentes,
éltet egy szál, leszáll drága férgek sírjára, amig ezek élnek a rappnek, mi leszünk a picsája.

Refr.:
Soha ne mondd, hogy soha,
mert az élet megváltoztat mindent, még téged is te ostoba,
a tüzet szítja fel Noma, ez bajt hoz rád,
ha túl kemény a valóság, akkor se lapozd át.
Ne mondd, hogy soha,
mert az élet megváltoztat mindent, még téged is te ostoba,
a tüzet szítja fel Noma, ez bajt hoz rád,
ha túl kemény a valóság, akkor se lapozd át.