DaWiz:
Gyakran idilli képeket festenek a vágyak,
De a fény közelségében leolvadnak a szárnyak,
És én csak egyhelyben állva, csodálkozva nézem,
Pedig néha naivan fel, az égbe vágyna léptem.
Újra aztán újra, sosem tanulva a hibákból,
Lehullik a gyengébb, mint a húr egy öreg gitárról.
Bár megkopik a külső, a dallam mindig bentről jön,
Tépázzák meg százan, a remény úgyis előtör.
Hangját repíti a tenger, mégis akkor minden más,
A mélység homályában végre mindent tisztán lát.
A lényeg a felszínen; de én miért ezen a helyszínen?
Miért kell a tenger, hogy a felhők fölé felvigyen?
Ez egyedül nem állhat, most is kérdésben a válasz,
Mámorít az égbolt, mikor a víz nyugalmat áraszt.
Pedig biztos talaj nélkül, halálos lehet mindkettő,
Megtalálom a helyem, és minden más lesz innentől.

DaWiz:
Tengerben, pázsiton, egy térben, más síkon,
Nem kell, hogy a való fals útjelzőket állítson,
Látképekkel csábítson, a kéz gyorsabb a szemnél,
Ha a vágyaid kellenek, tettel többre mennél.

SMF:
Inkább elmerülök, mint szálljak,
Nem kellenek a hazug szárnyak.
Nincs tériszonyom, de jobb a vízben.
Yobbak a napok a párolgó ízben.

SMF:
Néhányan sétálnak, néhányan meg szárnyalnak,
Kik a felhők felett járnak, nem ismernek fájdalmat.
Én a földön utazom, mert a repülés túl drága,
A fapados repülőt kibírom, de nem viszem a túlzásba.
Nem veszek fullos jegyet, még egyszerűt sem,
Az árusok nem vernek át mégegyszer úgy sem.
Szálltam és azt kívántam, hogy tartson örökre,
De a gravitáció törvényét betartva leestem a földre.
Minden útnak vége, de nem mindegy az ára,
A legmocskosabb rongyok sem buknak rá mindenki faszára.
Csóró vagyok ahhoz, hogy mindig a magasságért fizessek,
Nem pengetek azért, hogy később a repülőből kiessek.
Hát hová siessek, ha le vagyok lassulva?
Ez nem megy - a szelek szárnyán valami azt súgja.
Yoo nekem a tenger. Én a hullámoknak rabja,
Holnap a felszínen leszek a valóság darabja.


DaWiz:
Tengerben, pázsiton, egy térben, más síkon,
Nem kell, hogy a való fals útjelzőket állítson,
Látképekkel csábítson, a kéz gyorsabb a szemnél,
Ha a vágyaid kellenek, tettel többre mennél.

SMF:
Inkább elmerülök, mint szálljak,
Nem kellenek a hazug szárnyak.
Nincs tériszonyom, de jobb a vízben.
Yobbak a napok a párolgó ízben.

DaWiz:
Mindegy, hogy honnan nézzük: kék a víz és zöld a fű,
De önmagához leginkább mégis csak a föld a hű.
Lábadon tart, ha kell, elkísér és támaszt ad,
Kapaszkodhatsz bele, ha rád omlik minden válaszfal.
Látod, most is választ ad; ezen járj, mert ezt kaptad,
Innen látszik minden, innen vágyódhatsz a szebb napra.
Te itt, ezen a parton, én pedig majd egy másikon,
Valaki meg fuldoklik a tengerben a pázsiton...

SMF:
A tenger magával vitt, és átkarolta testem,
Kezeibe zárva lent a mélyben magamba estem.
Nem örökkévalóság, amit én ott látok,
Át lettem verve, ezért szárnyakért kiáltok.
Repülni akarok, már leszarom az árát,
A fellegekben járva érzem az oxigén hiányát.
Amíg az égbolt is kamuzik, én a dimenziókat kergetem,
És rádöbbenek arra, hogy mégis a tenger kell nekem...

DaWiz:
Tengerben, pázsiton, egy térben, más síkon,
Nem kell, hogy a való fals útjelzőket állítson,
Látképekkel csábítson, a kéz gyorsabb a szemnél,
Ha a vágyaid kellenek, tettel többre mennél.

SMF:
Inkább elmerülök, mint szálljak,
Nem kellenek a hazug szárnyak.
Nincs tériszonyom, de jobb a vízben.
Yobbak a napok a párolgó ízben.

DaWiz:
Tengerben, pázsiton, egy térben, más síkon,
Nem kell, hogy a való fals útjelzőket állítson,
Látképekkel csábítson, a kéz gyorsabb a szemnél,
Ha a vágyaid kellenek, tettel többre mennél.

SMF:
Inkább elmerülök, mint szálljak,
Nem kellenek a hazug szárnyak.
Nincs tériszonyom, de jobb a vízben.
Yobbak a napok a párolgó ízben.