Intro
Éyo! Akkor talán egy kicsikét küzdjünk az igazságtalanság ellen, jó?
Kicsikét még harcoljunk... Úgy, ahogy eddig is tettük...
Hogy a csatát megnyerjük!
Jah, yo...
Verze1
Hatlmas fellegek közt járom az utam;
Volt, hogy megpihentem néha, máskor erőből futottam,
Unottan nézem a világot, mitl átok?
Parasztok, királyok, egymást letiltjátok!
Vigyázok magamra, vigyáznék rád!
Ott lennék melletted, ha nem lenne gát közöttünk,
Ami elválaszt minket egymástól,
Bátor a lelkem, de sokminden gátol...
Százból csak egy, vagy egy fél legyen enyém,
Sok érző lény szemén látom ezt én,
Fény - ami rávilágít dolgokra,
Tény - ami rámutat az okokra,
Hogy miért nem vagy itt velem, nekem?
Miért nem fogod kezem, hogyha behunyom a szemem?
Csak akkor látok, szállok, de még várok,
Hogy valaki a jövőből mentse meg a világot...
Refrén 1×
A széllel szálok, én szárnyalok,
Századok telnek úgy el, hogy semmit sem várhatok,
Semmit sem bánhatok, haladok előre,
Egy angyal vagyok, aki lehullott a földre...
Megkötve szárnyam, glóriám megkopott,
Az emberiség, aki engem elkapott,
Mielőtt megrogyok, el kell, hogy mondjam:
Egy másik világból híreket hoztam!
Verze2
...én is hajtom a kereket,
Mint az árva gyerekek, mindmások lesznek
A gondolatok, a benned rejlő erő,
Mely ha elő jön belőled, akkor leszel nyerő,
Sem ő, sem én, se más: senki sem!
Senki sem tudja, hogy milyen az ilyen...
Hitem veszítem, a húrokat feszítem,
Hallgasd hát beszédem, úgysem lesz több ilyen, jah...!
...itt az AngyalokVárosa,
Szavam nem káros a párosra,
Másokra számítva számítasz jobbra, de sorba kell menni;
Mindent külön kell venni...
Volt, mit szerettem, de már nem szeretem,
És amit szeretk, nem lehet mellettem,
Árulás! Hazugság! Nem lehet!
Ezért teszik össze emberek a kezüket?!
Hogy aki érdemes lenne a szépre, az szenved?!
Hogy tizenéves gyerekek szúrják be a szennyet,
Mert attól egy picit nekik könnyebb az élet?!
Mindenki téved, de kérlek, nézd meg!
Mondd meg, milyen ez a világ,
Hol a betonrengetegben nő egy szál virág?!
De nem törődik csóri kis növénnyel senki sem,
Igen, ez ilyen; az élet kegyetlen!
Isten bajnoka, a Mennyország szónoka
Jött most el hozzád, hogy szemedet kitárja,
Kizárva minden önzést belőled,
Hogy a bukott bolygót együtt mentsük meg...
Ez kell! A nép erre vágyik!
Soha ne add fel! Harcolj a végsőkig!
Sír a szívem, bőg, mint a hegedű,
Hogy ez a világ legyen újra gyönyörű!
Refrén 2×