Kizárom a külvilágot; ne szólj, most ne keress!
Nem teheted meg ezt velem, hogy más irányba elvezess,
Ez leves - Ehhez nem kell sok kvóta,
Ehhez én is értek, ezt csinálom asszem évek óta,
Milyen jó, ha - sorokba osztva,
Szorozva, összeadva na meg kivonva
Ütne be a krekk, amit nem is szeretek,
Elteltek ezredek és már egyre melegebb
Ott a helyzet, ahol járok, a betűk és a számok
Elferdítik előttem az egész világot.
A társadalom kirekeszt, de nincs semmi gond,
Csak egyet jegyezz meg; becsüld meg az otthont!
Pont a végén, a vessző meg közbe,
Hozzád beszélek mondatokat eszközölve,
Törve az ütem, a dallam a fülbe,
A ritmus a testbe; neked adom, nesze-nesze-nesze...


Ha nem jön az inger, az olyan, mint a szorulás,
Kapcsold fel a lámpát, mert nem kell, hogy szarul láss!
Borulás minden nap, döngetem a szekeret,
Kép nélkül rakom ki a falamra a keretet.
A kezedet ne tedd a mikrofonomra,
Ha a kedved maga, az ars-poetica...
Az arcpoén titka a jól eltalált grimasz,
De ne legyél túl pimasz, mert az admin majd kibasz
A topikból, ami jelenleg rólunk szól,
Van, aki kokszol, de jobb, ha nem haragszol!
Van, aki füvezik, más meg csak fázik,
Mindenki a szabályok ellen kicsit játszik,
De látszik, hogy mászik a tested a lelked után,
Probán-bután után bezárul a szám...
Jó...Bezárul a pofám...


Ssssss!!


Nézz mélyen hangomba, halld meg, amit látok!
Egy bennem rejlő világot a szemed elé tárok,
Nem járok bűnös úton, csak reppezek a groove-on,
De tudom, hogy bukom a skulóm az úton...
A csöndet törd meg, mielőtt megölnek,
A szavak a szívből szüntelen feltörnek,
Megint sok az MC, a jó szöveg kevés;
Ez akkusztikus környezetszennyezés...
Óvd meg a földet; kapsz planétás pontot,
Begyújtom szépen a rakétás sokkot...
A blokkot tartsd meg, az a garancia!
Az a baj veled, hogy sokszor be vagy szívva...
Ez hiba - Ez olyan, mint a Mátrix;
A csontember téged az időkapun átvisz,
Grátisz a zene, nem játzik, ki csere,
Önző embereknek kispadon a helye...


Figyelj rám, elmondom, mit gondolok,
A kezemben egy tollat és egy gyűrött lapot tartok,
Neked írok, személyre szabott szöveg,
Hallgasd meg ezt kérlek, remélem megérted.
Az álmok mindig szállnak és téged megtalálnak,
Várnak, hogy eleget tégy minden egyes vágynak,
Mert látnak az évek és harcolnak érted,
S bár hiába léted, de életed éled,
A végzet a kezdet, csak nézd meg a kezedet!
Nézd meg rajta a lüktető ereket,
Nézz a szemeddel és láss az eszeddel,
Hallj a füleddel, érezz a szíveddel!
Színekkel játszol, mint az ugaron a pásztor,
Mondták már párszor, jobb, ha vigyázol,
Ez a pár sor mind érted szól,
Hallgass meg engem és figyelj most jól!


Ismét kézben a toll és nyílik már a füzet,
Az elfeledett cigaretta igényli a tüzet,
Mint Te azt, hogy megértsenek végre,
Hogy szíved friss vért pumpáljon az érbe,
Mely keringve tekereg testedben nesztelen,
Ezeregy helyeken az igazság meztelen...
Az igazság egy, de senki nem ismeri,
A barátság megy, egy új fog majd eljönni...
Az élet múlandó, mint egy leláncolt hintaló,
Vergődsz a jobbért; kattan a mutató...
Mint pipában a parázs, úgy izzik itt a levegő,
Groteszk a szerető, ha otthona egy temető...
Vehető itt levegő, a szájon át bevehető,
A cél most a tüdő, az oxigént kiszűrő...
Nem tehető lakat a szívedre-lelkedre,
Bemászok fejedbe, bebújok testedbe,
Semmit nem feledve szövegelek neked...