Messze jársz, így rád már nem várnak csodák.
Álmaimban téged látlak, fagyos mennyország.
Messzeségbe nyúló úton lépem lépteim.
Várok egy jelre, ami elhozza a vétkeim.
Várlak, fagyos mennnyország.
Máris indulok hozzád!
Múlnak a perceim, ó fagyos mennyország.
Boldogan élek, és nincs ami bánt.
Nem szeretlek téged, fagyos mennyország.
Szívem nevet, engedj végre már!
Messze jársz, így rád már nem várnak csodák,
Érzéseim, reményeim nem a tiéd, mennyország.
Porba hullva, sírok között neked szól a dal.
Nem engedem, hogy összetörj, én felkelek hamar!
Várlak, fagyos mennyország.
Máris indulok hozzád!
Múlnak a perceim, ó fagyos mennyország.
Boldogan élek, és nincs, ami bánt.
Nem szeretlek téged, fagyos mennyország.
Szívem nevet, engedj végre már.
Messze jársz, így rád már nem várnak csodák.
Nem álmodok már soha többé, fagyos mennyország.
Porba hullva, sírok között neked szól a dal.
Karjaidban összetörve véget ér a dal.
Várlak, fagyos mennyország.
Máris indulok hozzád!
Múlnak a perceim, ó fagyos mennyország.
Boldogan élek, és nincs, ami bánt.
Nem szeretlek téged, fagyos mennyország.
Szívem nevet, engedj végre már!
Múlnak a perceim, ó fagyos mennyország.
Boldogan élek, és nincs, ami bánt.
Nem szeretlek téged, fagyos mennyország.
Szívem nevet, engedj végre már!