Játékos a szomszéd leány.
Vágyódik a játék után.
Játszik mindig, hogyha lehet:
A fiúkkal jobban szeret.
Velük jobban megy!
Sokszor mentek hozzá fiúk.
Pár perc - és a fény kialudt.
Néztem én az ablakokat,
Sóhajtottam jó nagyokat.
Szóltam magamnak:
Csak egyet nem értek!
A lámpák, ó, miért nem égnek?
Így csak aludni lehet,
De én azt nem szeretek,
Inkább másképp játszanék!
Furdallt már a kíváncsiság,
Becsengettem hozzá tehát.
Szóltam néki: játsszál velem!
Mondta, jól van, s bement velem.
Én csak figyeltem...
Játszottunk mi órákon át,
De én végül nem bírtam tovább.
Mikor aztán otthagytam őt,
Így szóltam az ajtó előtt,
Az ajtó előtt:
Már mindent megértek:
A lámpák, ó, miért nem gétek!
Bár csak aludni lehet,
De azt nagyon szeretek!
Soha mást nem játszanék!
Mmmmmm...
Mmmm....