Itt tart ez a világ:a süketelés,hazudozás
a húsba vájt gonoszság. Legyen már ez a múlté!
Új hold, vele új remény.
Tudd mindig, hogy honnan jössz, és légy szerény!
Ez új kor, lehet, kőkemény, de látom már a csillagot én.
Nekem ne dumálj, hallgatlak rég. Sarkamra állok újra mától.
Kinyitom a szám, hallja az ég: valami újra ébred már.
Nekem ne dumálj, hallgatok rég. Az, ami volt, emlék lett mától.
Kinyitom a szám, hallja az ég: valami újra ébred már.
Vár már egy új világ,egy nagy ölelés, a szabadulás.
A szívbe zárt boldogság legyen már, ami túlél.
Új hold, vele új remény.
Tudd mindig, hogy honnan jössz, és légy szerény!
Ez új kor, lehet, kőkemény, de követem a csillagot én.
Nekem ne dumálj, hallgatlak rég. Sarkamra állok újra mától.
Kinyitom a szám, hallja az ég: valami újra ébred már.
Nekem ne dumálj, hallgatok rég. Az, ami volt, emlék lett mától.
Kinyitom a szám, hallja az ég: valami újra ébred már.
Nekem ne dumálj, hallgatlak rég. Sarkamra állok újra mától.
Kinyitom a szám, hallja az ég: valami újra ébred már.
Nekem ne dumálj, hallgatok rég. Az, ami volt, emlék lett mától.
Kinyitom a szám, hallja az ég: valami újra ébred már.
Nekem ne dumálj, hallgatlak rég. Sarkamra állok újra mától.
Kinyitom a szám, hallja az ég: valami újra ébred már.
Nekem ne dumálj, hallgatok rég. Az, ami volt, emlék lett mától.
Kinyitom a szám, hallja az ég: valami újra ébred már.