Egy régi erdei fotó,
nincs rajta híd, nincs rajta pad,
semmi, hogy mondd: no nézze csak,
itt ült, ott állt, álltál magad.
Nincs rajta más, mint fa, fa, fa,
kicsik, nagyok, közepesek,
aljnövényzet, kóró, nem is
legdúsabb vagy legnemesebb.
Régi erdő. De mért nem új?
Azért, mert fekete-fehér?
Ki mondja, hogy a régi jó
fák közül ez sem, az sem él?
Hogy nézd, a Jóska fiatal,
Babinak minden fürtje zöld,
Apu milyen délceg fiú,
bajsza mohos, ága se zörg?
Hogy ott közöttük az te vagy,
szál makkból serkent cseppnyi gyom,
majd elvitt a tüdőgümő,
még alig álltál lábadon?
Lám, a régi, vidám család,
mondanád, ám ki mondja ezt?
Egy mókus bújt a kocka bal
csücskében: futni, futni kezd.