egy napon minden összedőlt,
ami egykor összenőtt,
most elszakad,
a szerencse elszaladt.
futok utána izzad a testem,
a patkában pofára estem,
ég a pofám,folyik a vér,
meg kell szenvedni a sikerért.
szenvedtem én már eleget,
de széthajtom most is a belemet,
karnyújtásnyira tőlem az élet,
a hajszának nem vetek véget!
pulzusom gyorsul,
szemem kifordul,
szárad a szám,
nem bírom már!
gyűlik bennem a feszültség,
bárkit egyből leütnék
ha elém állna tág mosollyal,
hogy nézzek szembe a sorsommal!
sírnék minden órában,
méreg került a tortámba,
könnybe lábad a kiszáradt szemem
valaki kérem segítsen nekem.
nyújtom a kezem fölfelé
de senki nem tartja én felém.
kérlek,még ne,érzem én benn
ennek soha nem lesz vége!
naponta úszok az árral szembe,
hogy megforduljak,nem jut eszembe
küzdök amíg levegőt kapok,
az életért élek vagy halok?!
nem fogok senkinek segget nyalni,
nem kell nekem az "arany malbi",
nem hazudok a szemedbe,
nem kell gyógyír a sebemre,
azért amiért én harcoltam,
nem köptek bele az arcomba
de akik ezt eddig megtették
most ők keresik a szerencsét...