Ki sok év után egyszer mégis hazatér,
Tekinget némán, hogy hol is az a tér.
Az utcákat járva mosolyog kedvesen,
Kit falujában mégsem ismer senki sem.
Ki régi kedvesét újra megtalálja,
Szíve elszorul amikor újra látja.
Megszólitaná, de végül nem meri,
Talán nagyon fájna ha már ő sem ismeri.
Ki egyszer útra kel, többé nem lesz otthona,
Az álomvilág sajnos gyakran mostoha.
Kitől a szíve kérdi mért volt ostoba,
Elhagyni fészkét, hogy többé ne legyen otthona.