Lépted ahogy koppan,
Szívem vele dobban,
Ahogy teutánad megyek én,
Szép lehet az arcod,
S bársonyos a hangod,
S biztos, hogy a szemed csupa fény.
Ó, az alakod,
Az nem csak formás,
Nekem ritmus és zene az a mozgás,
Ahogy ringva lépsz, suhansz tovább.
Színes neonfények,
Ők is téged néznek,
Vajon ki is lehetsz igazán,
Még mögötted lépek,
Álmokat idézek,
Honnan jössz te ismeretlen lány.
Milyen közel vagy,
S mégis milyen messze,
Hacsak látnám az arcodat egy percre,
Talán évek óta várok rád.
Szinte látom,
Ahogy megállsz,
Lassan megfordulsz felém,
Szemed csillog, ahogy vársz,
Amíg hozzád érek én.
És a csókunk,
Közben csillaggá változik,
Száz neonfény.
Lépted ahogy koppan,
Szívem vele dobban,
Ahogy teutánad megyek én,
Mégis, szinte kérlek,
Ne érezd, hogy nézlek,
Ne állj meg és ne fordulj felém.
Ha a képzeletem szebbnek látott,
Jobb ha nem ismerem a valóságot,
Jobb ha nézlek,
Hogy suhansz tovább.
Lépted ahogy koppan,
Szívem vele dobban,
Ahogy teutánad megyek én,
Mégis, szinte kérlek,
Ne érezd, hogy nézlek,
Ne állj meg és ne fordulj felém.
Ha a képzeletem szebbnek látott,
Jobb ha nem ismerem a valóságot,
Jobb ha nézlek,
Hogy suhansz tovább.
Amíg el nem tűnsz,
Oly jó így nézni rád,
Nézni rád.