Volt olyan, aki mindent megígért
És olyan is, aki nem szólt semmiért
Ő azt akarta, hogy én imádjam
De ott hagyott és csak némán álltam
Mind tévedés, de túl kevés ma már
Úgy szeress, mint föld ízét a fák
Mint a szó, mi csendre vár
Úgy ölelj, hogy tudjam nincs határ
Szerelemmel gondolj rám
Mint fény az éjbe éppen úgy jöttél
Mindegy kitől, s eddig mit tettél
Jó lenne, ha itt maradnál
Hisz vállaimra szárnyat adtál
Mindig így legyen, segíts, így repíts tovább
Ne ébressz fel, jó most ez így
szárnyalni az éj kék egén