Régi dal a zongorán,
sarokasztal,félhomály.
Minden este 7 után,
ide hoz a bús magány.
A nappalt még csak elbirom,
de a lassú lábú est.
Ha mellém lép a multamból
annyi fájó képet fest.
A négy fal mint négy ellenség,
vajon meddig tart e harc,
hiszen bárhová járok,mindig
elkisér,egy arc.
Refr:
Régi dal a zongorán,
sarokasztal,félhomály.
Minden este hét után,
ide hoz a bús magány.
Ó,volt idő hogy szerettem és
boldog voltam én,
piros vitorlákkal hajóztam
kint az álmok tengerén.
Most hogy eltitkoljam hogy a
szívem milyen nagyon fáj,
vár egy régi dal,egy pohár
bor és a diszkrét félhomály.
Régi dal a zongorán,
sarokasztal,félhomály.
Minden este hét után,
ide hoz a bús magány.