Látom megint hozzád szólt az út
de most is valami erő visszahúz
Te is megvadulsz, mikor dübörög a lóerő
Ez az érzés tudom kiba...nyerő.
A félhold világítja meg most az utat
A véred hajt és így veszít a tudat
A gondolatod megint új utakat kutat
és mutat, így az élet lassan megváltoztathat.
Olyan, mintha most is szólna,
olyan, mintha rád gondolna,
vele együtt mentél volna,
de kettévált az út!
Valami még hozzád szólna,
olyan, mintha megmarkolna,
vele együtt mentél volna,
de élned kell még!
Élned kell, suhogó szárnyak fenn,
és a téged követő árnyak lenn.
De a végére majd nézz a térképre,
és ketté válik majd az értékrend.
Ez az érzés még magasabbra húz,
a táj előtted szinte összefut
Keresed a szavakat, de megint nem találod,
ez az az éjjel, mikor megéled az álmod.
Hé, ezt bírnod kell,
folytatnod kell,
nem adhatod még fel!
Hé, engedd hát el,
még menned kell,
nem adhatod most fel!