verse1:
Üveges tekintetedben megtörik a Fény
És úgy veri vissza rám árnyait.
Nézed a semmit, ahogy átnézel rajtam.
Így nem látod vágyaim százait.

Milyen álom az, amiben megtörnek a fények?
Milyen álom az, amiben elmerülni félek?
Milyen álom az, amiben megtörnek a fények?
Milyen álom az, amiben szétfoszlik a lényeg?

verse2:
Benned minden elnyújtott suttogás
Komolynak hitt gondolat.
De a hasító tudat, mint félbeszakított üvöltés
Töri meg a sorsodat.

Milyen álom az, amiben megtörnek a fények?
Milyen álom az, amiben elmerülni félek?
Milyen álom az, amiben megtörnek a fények?
Milyen álom az, amiben hamuként foszlik szét a lényeg?

refr:
Ha az éles dolgok tekintetedben hirtelen válnak köddé,
Tőled távolodó karjaimat meg nem foghatod többé.
Csak nézem a szemed, de benne más tüzek égnek.
Tőled távolodó érzéseimet felajánlom a szélnek.
Hadd fújja el! Hadd szórja szét!
Hogy valaki lássa meg Töretlen fényét!

verse3
Üveges tekintetedben már semleges a Lény,
Pedig élni akart és meghalt volna értem.
Mégsem elrabolt idő az elhamvadó világ,
Mert szemeiddel egyszer együtt égtem.

refr:
Ha az éles dolgok tekintetedben hirtelen válnak köddé,
Tőled távolodó karjaimat meg nem foghatod többé.
Csak nézem a szemed, de benne más tüzek égnek.
Tőled távolodó érzéseimet felajánlom a szélnek.
Hadd fújja el! Hadd szórja szét!
Hogy valaki lássa meg Töretlen fényét!