Halott
Presser Gábor
Az élőt kínálja gyümölccsel tavasz, nyár,
És kínálja borral a tél, -
De én már tudom, miből él a halott:
A halott könnyekből él.
A halott fekszik a sír fenekén,
Hol nincs se tél, se nyár:
És sárga az arca s a szeme süpped
És fekszik és könnyre vár.
Mikor szörcsög a föld és árad a csend
És szárad a csont odalent,
A csont, a kemény, akkor várja szegény
Vergődő lágy elevent.
Mert tudd meg: olyankor nevetni szokott,
Ha sírásra görbül a szád,
Ha sírsz, ne feledd lágy arcok alatt
A csontarc kaján mosolyát.
De ha kell még könny, adj jelt, te halott,
Nincs vége a tornak, még tart az ebéd,
Ha elfogy a szemből a víz, adok én
Vért is, sót is, ecetben epét.
És szétfolyok könnyé s a földbe szivárgok,
Ha ez kell, halott, teneked:
Kimoslak a földből, kiáslak a földből,
Kibontom a gyolcsból tetemed.
És indul a könny patakja veled,
A szennyes ár kidagad,
S rohan át temetőn, falon rohan át
Vad folyó, könny-zuhatag.
Egy új vizözön pörgesse meg újra
A földet, mint gyermek az orsót,
A vizek tetején, habzó vizeken
Noé bárkája, koporsód.
Halott, te halott, anyám, szeretőm,
Ó nőm, gyerekem, barátom!
Majd szállj ki belőle s adj hírt nekem onnan,
Ha kikötsz egy új Araráton.
És kínálja borral a tél, -
De én már tudom, miből él a halott:
A halott könnyekből él.
A halott fekszik a sír fenekén,
Hol nincs se tél, se nyár:
És sárga az arca s a szeme süpped
És fekszik és könnyre vár.
Mikor szörcsög a föld és árad a csend
És szárad a csont odalent,
A csont, a kemény, akkor várja szegény
Vergődő lágy elevent.
Mert tudd meg: olyankor nevetni szokott,
Ha sírásra görbül a szád,
Ha sírsz, ne feledd lágy arcok alatt
A csontarc kaján mosolyát.
De ha kell még könny, adj jelt, te halott,
Nincs vége a tornak, még tart az ebéd,
Ha elfogy a szemből a víz, adok én
Vért is, sót is, ecetben epét.
És szétfolyok könnyé s a földbe szivárgok,
Ha ez kell, halott, teneked:
Kimoslak a földből, kiáslak a földből,
Kibontom a gyolcsból tetemed.
És indul a könny patakja veled,
A szennyes ár kidagad,
S rohan át temetőn, falon rohan át
Vad folyó, könny-zuhatag.
Egy új vizözön pörgesse meg újra
A földet, mint gyermek az orsót,
A vizek tetején, habzó vizeken
Noé bárkája, koporsód.
Halott, te halott, anyám, szeretőm,
Ó nőm, gyerekem, barátom!
Majd szállj ki belőle s adj hírt nekem onnan,
Ha kikötsz egy új Araráton.
előadó:
Presser Gábor
album címe: Dalok a színházból
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: BMG
zeneszerző: Presser Gábor
szövegíró: Karinthy Frigyes
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 6609
album címe: Dalok a színházból
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: BMG
zeneszerző: Presser Gábor
szövegíró: Karinthy Frigyes
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 6609
kapcsolódó videók
