Egy könnycsepp, egy mosoly
NatteR MC
Egy hang, egy látomás a mosolyról
Egy könnycsepp, mi lepereg már a koporsón
Egy végítélet, mit te nem értesz én sem értek
Mi ez a hely?hova születtünk?Mért vagyunk elítéltek?
Mért veszed el mellőlük, ki ártatlan, kit szeretünk
Mi a szerepünk?mért legyünk jók ha csak jókat temetünk
Nem feledünk,múltbeli szép emlékek haladnak mellettünk
Nevetünk mégis a tudat szétszaggat hogy ott vagy már felettünk
Van hogy mi is sebeztünk, de nem mocskos a keresztünk,
Minek ismerjek már határt, ha kiszámíthatatlan a kereszttűz.
Sok hirtelen fordulattól felhevült a gondolat,
Nem látsz itt már mást csak mondat helyett pontokat
Ontogat sok fondorlat,de az érzések el vonszolnak
Soha nem hittem a csodákban és nem is vonzottak
A te életed azon múlott,azért szorítottak sokak
Hiába volt minden támasz mert az égiek szólítottak
REFR:
Egy könnycsepp,Egy mosoly minden így kezdődött
Egy naplemente, mi napfelkeltével szegődött
Egy mosoly,Egy könnycsepp az egész így végződött
Egy napfelkelte, mi naplementével befejeződött.
Láttam sok szenvedést, de túlléptem optimistán
De, hogy legyek már pozitív ha jön a szar egymás után.
Nincsenek gátak, csak szakadékok, meg bátrak
Hidd el, ide nem a jóléted köt csak a stabil szárnyak.
Ha nem vagy elég erős eltakarnak majd az árnyak
Elhagyott testeden alszanak a vigasz virágszálak
Nem jönnek már szavak, mozdulatok mire vágynának
Várnak ide vissza, így folyton visszaszámlálnak.
Mert emlékképed visz a mából a holnapba
Te vagy előttünk minden percben,a papíromon,a tollamba,
egy szólamba hozzád szólok,így dallamokba foglalva
Mert számomra felfoghatatlan,hogy egy barát a holtakkal van.
Tenyérbe borult arcok, érzelmekkel felvett harcok
Most kezdődnek el a legnehezebb napok
A szívbe bevésődtek a fájdalomtól karcok
érzelmekkel felvett harcok
Most kezdődnek csak el a legnehezebb napok
Tenyérbe borultak az arcok
bevésődtek karcok,érzelmekkel felvett harcok
ezek a legnehezebb napok
Egy könnycsepp, mi lepereg már a koporsón
Egy végítélet, mit te nem értesz én sem értek
Mi ez a hely?hova születtünk?Mért vagyunk elítéltek?
Mért veszed el mellőlük, ki ártatlan, kit szeretünk
Mi a szerepünk?mért legyünk jók ha csak jókat temetünk
Nem feledünk,múltbeli szép emlékek haladnak mellettünk
Nevetünk mégis a tudat szétszaggat hogy ott vagy már felettünk
Van hogy mi is sebeztünk, de nem mocskos a keresztünk,
Minek ismerjek már határt, ha kiszámíthatatlan a kereszttűz.
Sok hirtelen fordulattól felhevült a gondolat,
Nem látsz itt már mást csak mondat helyett pontokat
Ontogat sok fondorlat,de az érzések el vonszolnak
Soha nem hittem a csodákban és nem is vonzottak
A te életed azon múlott,azért szorítottak sokak
Hiába volt minden támasz mert az égiek szólítottak
REFR:
Egy könnycsepp,Egy mosoly minden így kezdődött
Egy naplemente, mi napfelkeltével szegődött
Egy mosoly,Egy könnycsepp az egész így végződött
Egy napfelkelte, mi naplementével befejeződött.
Láttam sok szenvedést, de túlléptem optimistán
De, hogy legyek már pozitív ha jön a szar egymás után.
Nincsenek gátak, csak szakadékok, meg bátrak
Hidd el, ide nem a jóléted köt csak a stabil szárnyak.
Ha nem vagy elég erős eltakarnak majd az árnyak
Elhagyott testeden alszanak a vigasz virágszálak
Nem jönnek már szavak, mozdulatok mire vágynának
Várnak ide vissza, így folyton visszaszámlálnak.
Mert emlékképed visz a mából a holnapba
Te vagy előttünk minden percben,a papíromon,a tollamba,
egy szólamba hozzád szólok,így dallamokba foglalva
Mert számomra felfoghatatlan,hogy egy barát a holtakkal van.
Tenyérbe borult arcok, érzelmekkel felvett harcok
Most kezdődnek el a legnehezebb napok
A szívbe bevésődtek a fájdalomtól karcok
érzelmekkel felvett harcok
Most kezdődnek csak el a legnehezebb napok
Tenyérbe borultak az arcok
bevésődtek karcok,érzelmekkel felvett harcok
ezek a legnehezebb napok
kapcsolódó videók
