Tegnap Óbudán jártam dombok mögött,
lenn a vén Dunán láttam lombok között,
ott az útkanyarban áll egy kis kávéházféle.
Csendben, boldogan beléptem, itt békém lesz végre.
És te ültél ott éppen, s nem egymagad.
Gyorsan vissza is léptem, nem bántalak.
Hát így meg se láttál, és nem derül arra fény,
hogy tegnap Óbudán jártam kettesben én.
És te ültél ott éppen, s nem egymagad.
Gyorsan vissza is léptem, nem bántalak.
Hát így meg sem láttál, és nem derül arra fény,
hogy tegnap Óbudán jártam kettesben én.
Kettesben én. Kettesben én.