Utolsó levél
MC leeroy
Azt kérded: változom? Hát hallgasd most a válaszom
A felhőkre ülve, ebből a világból el távozom
De még utoljára megágyazom, megvetem az ágyam
mint ahogy megtettem annyiszor, én is csalódtam barátban
társban kerestem a hibát, miközben ott volt mindíg bennem
így most meggyónom a hibáim, tisztuljon a lelkem
ne maradjon tartozásom, ne legyen ki belém köthet
ne maradjon nyoma annak sem ki a pokol tüzére lökhet
akár ez rózsaszál, úgy hervadom el a földben
vagy ahogy a papír sárgul, egy már rég nem olvasott könyvben
úgy tűnök el az életből, nem láthatod a szellemem
mert csak igaz barát szavára, mondom azt hogy kell nekem
én nem kelletem a zeném, sem pedig a szövegem
hiszen csak magamnak írok, mindíg ez jellemzett engem
soha nem volt híres a nevem, de talán nem is bánom
hisz nem kértem senkitől, hogy zeném a föld körül szálljon
meggyengült láncszemek, akár egy idős ember
olykor megbotlom, nem segít senki, az életed most fedd fel
lelkiismereted nincsen, nekem ez lett minden kincsem
hogy érzem amit teszek, látok és hallok előbújik a képzelet
beindul a szekér, megállíthatatlan folyamatá válik
a rég megírt jóslat eljött, végre most beválik
én nem ellenkezek, nem harcolok már ez ellen
csak elfogadom sorsom, aláírásommal bizonyítom: bevégeztem
le nem mérgeztem a testem, nem kellenek szerek
hogy érezzem mit mondasz hogy gyűlölsz vagy épp szeretsz
vagy hogy el feledsz, esetleg emlékeidben élek
ehez nem kell semmi, csak egy tollat és papírt kérek
hogy leírjam pár sorban, min gondolkoztam az este
megláttam egy képet, amely az arcodról volt festve
könnybe lábadt szemem, hisz már tudom,hogy nem vagy közöttünk
szíved meleg szorításából mi már rég kiköltöztünk
Én úgy fogom fel a létet, mint egy régi emlék képet
könnyen teszem túl magam, csak azért hogy ne kelljen féljek
a magánytól, csak hogy ne legyen olyan aki árthat
hisz ki nem birtokol emlékeket, csak önmagába láthat
dobd el mindened ne cipeld most másoknak a terhét
élj úgy mint mások ne vágd keresztbe senki tervét
bár ellenségek nélkül, kicsit unalmas az élet
hisz a harag az haragot szül, az egyensúly csak így élhet
ne borítsd fel a harmóniát, mert megköveznek érte
s majd jön egy öreg bölcs és kérdi: fiam, ez megérte?
én soha nem értettem, a világnak a lényegét
így postára adtam életem, végignyaltam a béjegét
nem raktam rá címet, ki megkapja majd ezt a zenét
nézzen kicsit magába, találja meg a világban a helyét
hisz elveszni könnyű, de talpraállni marha nehéz
minél mélyebb lesz a sírod,majd annál több ember lenéz
tegnap találkoztam egy emberrel, azt mondta ő a nagyapám
nem hittem neki, nevetve sétáltam el lazán
most meg a temetéseden állok, és a fejfádra ez van írva:
Átkozott legyen gyermekem ki a nevemet vissza sírja
akkor értettem meg, hogy mi az élet célja
szeresd a családod, hiszen ő támogat a bajba
ha majd elfordul mindenki és már nem lesznek melletted
jusson eszedbe, hogy te már mindenedet elvesztetted
akkor írj egy röpke számot, legyen a címe: utolsó levél
írj le mindent amit egy magadfajta megél
remélem érted már haver hogy miről szól a történet
és miért nem mondok nemet az utolsó tölténynek
mert rólam szól a zene, és csak én vagyok ki írja
ez a srác az életet, most pár sorban ki sírja
nem voltam sztár, és már talán soha nem is leszek az
de büszkén szegem fel fejem, mert minden szavam igaz..
A felhőkre ülve, ebből a világból el távozom
De még utoljára megágyazom, megvetem az ágyam
mint ahogy megtettem annyiszor, én is csalódtam barátban
társban kerestem a hibát, miközben ott volt mindíg bennem
így most meggyónom a hibáim, tisztuljon a lelkem
ne maradjon tartozásom, ne legyen ki belém köthet
ne maradjon nyoma annak sem ki a pokol tüzére lökhet
akár ez rózsaszál, úgy hervadom el a földben
vagy ahogy a papír sárgul, egy már rég nem olvasott könyvben
úgy tűnök el az életből, nem láthatod a szellemem
mert csak igaz barát szavára, mondom azt hogy kell nekem
én nem kelletem a zeném, sem pedig a szövegem
hiszen csak magamnak írok, mindíg ez jellemzett engem
soha nem volt híres a nevem, de talán nem is bánom
hisz nem kértem senkitől, hogy zeném a föld körül szálljon
meggyengült láncszemek, akár egy idős ember
olykor megbotlom, nem segít senki, az életed most fedd fel
lelkiismereted nincsen, nekem ez lett minden kincsem
hogy érzem amit teszek, látok és hallok előbújik a képzelet
beindul a szekér, megállíthatatlan folyamatá válik
a rég megírt jóslat eljött, végre most beválik
én nem ellenkezek, nem harcolok már ez ellen
csak elfogadom sorsom, aláírásommal bizonyítom: bevégeztem
le nem mérgeztem a testem, nem kellenek szerek
hogy érezzem mit mondasz hogy gyűlölsz vagy épp szeretsz
vagy hogy el feledsz, esetleg emlékeidben élek
ehez nem kell semmi, csak egy tollat és papírt kérek
hogy leírjam pár sorban, min gondolkoztam az este
megláttam egy képet, amely az arcodról volt festve
könnybe lábadt szemem, hisz már tudom,hogy nem vagy közöttünk
szíved meleg szorításából mi már rég kiköltöztünk
Én úgy fogom fel a létet, mint egy régi emlék képet
könnyen teszem túl magam, csak azért hogy ne kelljen féljek
a magánytól, csak hogy ne legyen olyan aki árthat
hisz ki nem birtokol emlékeket, csak önmagába láthat
dobd el mindened ne cipeld most másoknak a terhét
élj úgy mint mások ne vágd keresztbe senki tervét
bár ellenségek nélkül, kicsit unalmas az élet
hisz a harag az haragot szül, az egyensúly csak így élhet
ne borítsd fel a harmóniát, mert megköveznek érte
s majd jön egy öreg bölcs és kérdi: fiam, ez megérte?
én soha nem értettem, a világnak a lényegét
így postára adtam életem, végignyaltam a béjegét
nem raktam rá címet, ki megkapja majd ezt a zenét
nézzen kicsit magába, találja meg a világban a helyét
hisz elveszni könnyű, de talpraállni marha nehéz
minél mélyebb lesz a sírod,majd annál több ember lenéz
tegnap találkoztam egy emberrel, azt mondta ő a nagyapám
nem hittem neki, nevetve sétáltam el lazán
most meg a temetéseden állok, és a fejfádra ez van írva:
Átkozott legyen gyermekem ki a nevemet vissza sírja
akkor értettem meg, hogy mi az élet célja
szeresd a családod, hiszen ő támogat a bajba
ha majd elfordul mindenki és már nem lesznek melletted
jusson eszedbe, hogy te már mindenedet elvesztetted
akkor írj egy röpke számot, legyen a címe: utolsó levél
írj le mindent amit egy magadfajta megél
remélem érted már haver hogy miről szól a történet
és miért nem mondok nemet az utolsó tölténynek
mert rólam szól a zene, és csak én vagyok ki írja
ez a srác az életet, most pár sorban ki sírja
nem voltam sztár, és már talán soha nem is leszek az
de büszkén szegem fel fejem, mert minden szavam igaz..
kapcsolódó videók
