Gyakran rájövök, hogy az élet ezernyi
titkot rejt,
s mit tilosnak hiszünk - az attól szép
és megesik néha - néha, hogy csodálom
azt a szerencsést
aki úgy vesz mindent, úgy könnyedén
Börtön így a lét,
a megszokás csupa szürke fal
pedig festenék én annyi színt!
Dolgozik bennem valami,
és körvonalat kezd ölteni
ahogy meglátom őket, áram üt belém
Titkos gondolat foglalkoztat engem,
a testem és a lelkem -
lehet, elpazarolt idő
De nem szabad
megtagadnom önmagamtól
mit oly sokszor reméltem,
s amit mindannyian várunk legbelül
(annyira várunk)
Igen, itt az idő, szemükbe nézek és
érzem már,
hogy elfelejtettük, hol a határ
fellobban a tűz,
nehéz illattal teli a levegő
annyira jó, hogy szinte fáj
És a háromszög forog,
ők és én, én meg ők
a testem fáradt már, de újra kér
Hány őrült éjszaka,
hány édes látomás,
a vágy örökre elkísér
Titkos gondolat foglalkoztat engem,
a testem és a lelkem -
lehet, elpazarolt idő
De nem szabad
megtagadnom önmagamtól
mit oly sokszor reméltem,
s amit mindannyian várunk legbelül
(annyira várunk)