V1:
csak ülök egyedül a bárpultnál
jó pár elfogyasztott vadász után
a fejem már sajog, de nem a piától
talán túl sokat várok el a világtól
-
mikor azt remélem, hogy az emberi értelem
magasabb szinten van mint ahogy én az most hiszem
rohannék én kifele az első ajtón
hogy meneküljek a tömegnyomor okozta sokkból
R:
mer én ezt már nem bírom, mentsetek ki innen
hogy én hogy kerültem ide, hát már lövésem sincsen
halljátok meg végre, ez egy segélykiáltás
ez egy monoton agymosás, monoton agymosás
V2:
a kapu előtt már gyűlik a sor
nagy a választék itt minden állatfajból
csak bután nézik mér akarok kimenni
hogy lehet egy ilyen helyet nem szeretni
-
az utcára végül így kijutok
a friss levegőn én már nem izzadok
látom a haverok sem bírták már tovább
na végre egy értelmes társaság
R:
mer én ezt már nem bírom, mentsetek ki innen
hogy én hogy kerültem ide, hát már lövésem sincsen
halljátok meg végre, ez egy segélykiáltás
ez egy monoton agymosás, monoton agymosás
X:
mer ez egy monoton agymosás
mer ez egy monoton agymosás
mer ez egy monoton agymosás
MER EZ EGY MONOTON AGYMOSÁS
R:
mer én ezt már nem bírom, mentsetek ki innen
hogy én hogy kerültem ide, hát már lövésem sincsen
halljátok meg végre, ez egy segélykiáltás
ez egy monoton agymosás, monoton agymosás