Király Linda koncertje a Várkert Bazárban
tovább
Eltévedt Könnycsepp
MC leeroy
Egy eltévedt könnycsepp, csobog az arcodon, ölelj át nézd, most minden más a karjaid közt, most minden egy kicsit más,
Egy eltévedt könnycsepp, tudom sajog a szíved, érzem, hogy egy kicsit fáj a múltad, de már sajnos nincs kit visszaránts.
Engem elhagyott a nappal, jöhet az éjszaka,
Az eget ellepte a felhő és néhol csak a csend zaja?
Töri meg önmagát, ahogy engem tör az élet,
Ahogy bíztam mindenkiben s ahogy vágtak rám nagy léket,
De tudd, én várlak téged, hisz még nem billen a mérleg,
Addig a tollal amivel írok, festem rólad ezt a képet,
És arra kérlek, értsd meg nem hangzott el a végszó,
A költő sem hagyta még abba és mégegy maradandó.
Szívem bányájában jártam, oly sötét volt és hideg,
De megismervén neved, szívem nem volt többé rideg,
A tavasz beköszöntött, velem szálltak a madarak,
De ugyan mond, ha ő ott jön mind ebből mennyi marad?
Az álmaim kísértek és benne te akár egy angyal,
Kísértesz, így kerülök mindig közelebb egy nappal
A halálhoz, de nem volt céltalan az életem,
Mert volt idő, mikor még tudtam miattad létezem.
Egy eltévedt könnycsepp, csobog az arcodon, ölelj át nézd, most minden más a karjaid közt, most minden egy kicsit más,
Egy eltévedt könnycsepp, tudom sajog a szíved, érzem, hogy egy kicsit fáj a múltad, de már sajnos nincs kit visszaránts.
Egy eltévedt könnycsepp, eltévedt nappalok,
Eltévedtem az úton mostmár nem tudom, hogy hol vagyok,
Hogy merre menjek, ki segít majd átlépni a gáton?
Melyet szíved szabott ki, úgy érzem a jövőmet nem látom,
A multam rabja vagyok, erős láncok fognak vissza,
Könnyek mossák arcom, mert az emléked oly tiszta,
Érzem még a csókod, ahogy szorítottak karjaid,
De tudom elmentél és már nélkülem telnek napjaid,
Minden este, mikor fényesen ragyog a hold az égen,
Egyedül állok és merengek minden régi emlék képen,
Lehajtom a fejem, olykor megcsillan a szememben a könny,
És kívánom, lepjen el a közöny,
A világgal szemben, törött szívem kezemben,
De tudd meg, ettől nem gyengült meg az őszinte szerelmem,
Szíved kerestem, de nem találtam már senkit,
Be kellett látnom, nem tehetek már semmit.
Egy eltévedt könnycsepp, csobog az arcodon, ölelj át nézd, most minden más a karjaid közt, most minden egy kicsit más,
Egy eltévedt könnycsepp, tudom sajog a szíved, érzem, hogy egy kicsit fáj a múltad, de már sajnos nincs kit visszaránts.
Egy eltévedt könnycsepp, tudom sajog a szíved, érzem, hogy egy kicsit fáj a múltad, de már sajnos nincs kit visszaránts.
Engem elhagyott a nappal, jöhet az éjszaka,
Az eget ellepte a felhő és néhol csak a csend zaja?
Töri meg önmagát, ahogy engem tör az élet,
Ahogy bíztam mindenkiben s ahogy vágtak rám nagy léket,
De tudd, én várlak téged, hisz még nem billen a mérleg,
Addig a tollal amivel írok, festem rólad ezt a képet,
És arra kérlek, értsd meg nem hangzott el a végszó,
A költő sem hagyta még abba és mégegy maradandó.
Szívem bányájában jártam, oly sötét volt és hideg,
De megismervén neved, szívem nem volt többé rideg,
A tavasz beköszöntött, velem szálltak a madarak,
De ugyan mond, ha ő ott jön mind ebből mennyi marad?
Az álmaim kísértek és benne te akár egy angyal,
Kísértesz, így kerülök mindig közelebb egy nappal
A halálhoz, de nem volt céltalan az életem,
Mert volt idő, mikor még tudtam miattad létezem.
Egy eltévedt könnycsepp, csobog az arcodon, ölelj át nézd, most minden más a karjaid közt, most minden egy kicsit más,
Egy eltévedt könnycsepp, tudom sajog a szíved, érzem, hogy egy kicsit fáj a múltad, de már sajnos nincs kit visszaránts.
Egy eltévedt könnycsepp, eltévedt nappalok,
Eltévedtem az úton mostmár nem tudom, hogy hol vagyok,
Hogy merre menjek, ki segít majd átlépni a gáton?
Melyet szíved szabott ki, úgy érzem a jövőmet nem látom,
A multam rabja vagyok, erős láncok fognak vissza,
Könnyek mossák arcom, mert az emléked oly tiszta,
Érzem még a csókod, ahogy szorítottak karjaid,
De tudom elmentél és már nélkülem telnek napjaid,
Minden este, mikor fényesen ragyog a hold az égen,
Egyedül állok és merengek minden régi emlék képen,
Lehajtom a fejem, olykor megcsillan a szememben a könny,
És kívánom, lepjen el a közöny,
A világgal szemben, törött szívem kezemben,
De tudd meg, ettől nem gyengült meg az őszinte szerelmem,
Szíved kerestem, de nem találtam már senkit,
Be kellett látnom, nem tehetek már semmit.
Egy eltévedt könnycsepp, csobog az arcodon, ölelj át nézd, most minden más a karjaid közt, most minden egy kicsit más,
Egy eltévedt könnycsepp, tudom sajog a szíved, érzem, hogy egy kicsit fáj a múltad, de már sajnos nincs kit visszaránts.
kapcsolódó videók
keressük!
