Nem lehet!
Zenit
láttalak Téged nyugtalan.
Soha nem volt félelem
csillogó szemedben.
Élhetem, az életed.
S tudom jól, csak ez éltetett.
Szemedben már látom azt,
Te lelked volt csak igaz.
S az, hogy többé nem lehetsz Velünk
könny és bánat marad. Most már nekünk;
Ez van és el kell viselnünk,
azt a kínt, hogy ránk borul az ég
óó az ég
Megszülettünk megláttál
visszanéztünk és sírtál.
Boldogságban enveltél,
amíg Ránk borult a tél.
Onnantól az életünk
szenvedés volt, s ez bennünk
soha nem hagyott békét,
csak szüntelen kísért.
S az, hogy többé nem lehetsz Velünk
könny és bánat marad. Most már nekünk;
Ez van és el kell viselnünk,
azt a kínt, hogy ránk borul az ég
óó az ég
Azt ígérted vége lesz,
nem tudtam, hogyan érted ezt.
Mostmár nem soká mehetsz,
köztünk többé nem lehetsz.
Tanítottál, szerettél.
Velünk voltál, míg éltél.
Szenvedtél és rohantál,
Értünk mindent feladtál.
Mostmár innen messze laksz,
lelkünkben élsz,
békét hagysz. Mindenkinek vigaszt adsz,
gyenge votlál: nem igaz!
S az,hogy többé nem lehetsz Velünk
könny és bánat marad.
Óóó mostmár Nekünk;
ez van és el kell vislenünk
nem vihet óó el csak így Téged
az ég. Nem lehet!!
Nem lehet!
az,hogy többé nem lehetsz Velünk
könny és bánat marad
óóó mostmár Nekünk.
Ez van és el kell vislenünk,
de nem vihet óó el csak így Téged
az ég.
Nem lehet!