Sír a gitár, sír a dal,
S a szívemre száll egy emlék a nyárból,
Oh, hol az a nyár és hol az a mámor,
S mondd, hol az a csók, az a lángolás?
Csak bolyongok én, céltalanul,
Míg susog a szél s a parton a pálmák,
Ők őrzik csupán szerelmünk álmát,
Miközben sír a gitár.
A gyönyörű perc, mit melletted éltem
Már ködbeborult, messzire jár.
A boldog perc, csókod az esti szélben,
Oh, nem jön el értem tán soha már.
Hogy dobbant a szív,
hogy perzselt a száj!
De felhőkre futott a nyár
És búcsúznunk kellett.
S most hiába átkozom már
A tékozolt percet,
Nem enyhül a kín, egyre fáj.
Hát csak zokogj gitár, sírj tovább!
Míg az álmaim sápadt lángja végsőt lobban,
Míg a vágy tovaszáll
S a szív egy utolsót dobban,
Míg össze nem dől a világ.
Olyan sápadt az égen a csillagsugár,
És a házak felett úgy leng a szürke fátyol,
Örök homályba hullt a föld, miattam gyászol,
S ha már temetni kell a régi csodát,
Sírj csak gitár, sírj tovább!
Sírj csak gitár, - sírj tovább!