(yo, figyu haver)

Verse 1:

Levágódok egy padra, minden inger megihlet
Mert nekem is van egy álmom, nem csak Marton Luther Kingnek
Néhány tekintet rákényszerít a filora
Be a füles máris indul zene és lélek szimbiója
Lassú utazás valóságból fikcióba
Papíron táncoló rímek közt a gyengének bitófa lesz a sorsa
Hey, már délután négy óra
Üresjárat minden sorba, én nem ehhez vagyok szokva
Papír eldobva, csak csodálom a képeket
Az élet művét, a napok tiszavirág életek
Mi szembeszél az lehet nekem hátszél
A hiphop életbe lobbyzok a beteg szabadságért
Pár instrumental a szöveg felfelé tendál
Nem marad már kegyelem, bele betegszem mint Elzáj
Rímevő eszközökkel felfalom a témát
Egy laza délutánon evés közben jön az étvágy


Refrén: (2x)

Mutass be néha az életed forgatókönyvének
Ha a gondoké a főszerep, passzold át a zenének
A nap vörös kezével int már az estének
De Te élj úgy, mintha sosem érne véget

Verse 2:

Távol a problémáktól a pad még magához láncol
Extázisba kerülök, mint papír a tintától
Mégis herótom van már a sok vak, tudatlan birkától
Ezért kár volt a kőkorban lejönni a fáról
Az ország sem kap lángra néhány szem parázstól
Egyenes az út a Parlamentbe a gumiszobából
A weed dallamától feledésbe merül mindez
Az emotiontől egyre közelebb a székhez
Rám tekintesz, tudom nem fogsz már itt hagyni
Ez a délután a mienk csak én és a földalatti ja
Szokásos praktika belsőmnek ingyen plasztika
Lelkem összefort a zenével, gyűjtök már a lagzira
Nem lenne nagy hiba, csak fogyna néhány kópia
Hű legyek a néphez, master of ceremonia
Utolsó tollvonás ez már közel sem sablon
Hátba vereget az alkony last minute élmény a parton

Refrén: (2x)

Mutass be néha az életed forgatókönyvének
Ha a gondoké a főszerep, passzold át a zenének
A nap vörös kezével int már az estének
De Te élj úgy, mintha sosem érne véget