Reft:
Kemény ez így talán nem értem meg soha
De hidd el nem jó az élet néha mostoha
Talán ezzel meg érted vagy talán érzed
A festék elfolyik minden képen
Az a szó ami könnyet csal a szemedbe
Ezer embernek támasz a nagy keresztre
Miként tör majd a felszínre a boldogság
Úgy a lelkedet mindennap átmossák

Egy érzelem mi szíven üt egy alaptalan hazugság
nem értek semmit körbe zárt a világon a csúfság
érzem belül összetört egy lélek felednélek
de senki sem értheti meg hogy belül mit érzek
csak lépek és az esőben ázok nem értem mért kell várnom
nem értem mért baj ha a szívem van a számon
csak ázom és fázom nem érzek már semmit
lehet lesz majd valami ami talán fel enyhít
de messze van még az sokat kell rá várnom
míg megtalál az érzés míg meg talál a párom
kinek szívemet ki tárom benne megtalálom
kit rég kerestem másban de sajnos ez csak álom
felednék mindent felednék bánatot
igaz szót és alázatot csak rímben várhatok
kaphatok még szépet de nem értem minek kérjek
hisz a világ miben élek elcsúfítaná végleg
Én állok a sztrádán az esőben ázok
Ha fázok a számon az élet egy lábnyom
A mélybe mit láttam feltártam a reppet
Magyarországon underground Nem kereshetek szebbet
Nem találok de ma látok egy újabb lehetőséget
Te nem lősz élbe reppel de én már a felelősséget
Vállalom és átadom a számomon tanulság
Meggátolt sok érzés sok alaptalan hazugság
De zenével megélem mi százaknak csak álom
Én megvárok csak ázok mint az esőben a lábnyom
Látom nem szállok de háromból három
Próbám elvétettem így a soraim lezárom


Reft:
Kemény ez így talán nem értem meg soha
De hidd el nem jó az élet néha mostoha
Talán ezzel meg érted vagy talán érzed
A festék elfolyik minden képen
Az a szó ami könnyet csal a szemedbe
Ezer embernek támasz a nagy keresztre
Miként tör majd a felszínre a boldogság
Úgy a lelkedet mindennap átmossák