Cellád homályában,
Nehéz láncra verve,
Perceket számolva,
Az ítéletre vársz.
Kint a piactéren,
Már dolgoznak az ácsok,
Készül a vesztőhely,
A tömeg áldozatra vár.
Ref.:
Tudod, hogy eljön,
Mikor kínod már a múlté,
Láncaid, a rozsda marja szét.
Megtennéd újra,
Hogy ide visszatérj,
Bárányként, a farkasok közé.
Akik harcba küldtek,
Mind ellened fordultak,
Bíráidként, az életed akarják.
De te most sem félsz,
Emelt fejjel állsz a fényre,
Testedet emészti a tűz,
De büszkén állsz.
Ref.:
Tudod, hogy eljön,
Mikor kínod már a múlté,
Láncaid, a rozsda marja szét.
Megtennéd újra,
Hogy ide visszatérj,
Bárányként, a farkasok közé.
Bátrak erényével,
A kínok tengerében,
A lángoló máglya,
Hoz majd megváltást.
Lelked elhagyja tested,
Újra szabadon szárnyal,
Lelked a végtelen térben,