Egy keleti bölcs mondta régen,
Olvasta egy ősi mesében,
Ég és föld között,
Szivárványhíd tündökölt.
Emberek és istenek,
Élték az életet,
Nem volt gyűlölet,
Rettegés, félelem.
Ref.:
De aztán eljött egy új nap,
Az álmok, mind porba hulltak rég,
A gonosz betette lábát,
Amerre járt, csak szenvedés.
Teltek, múltak az évek,
De a remény még mindig éltet,
Tudták, hogy egyszer majd eljön,
És ha szólít, mindenki jöjjön.
Emberek és istenek,
Számolták a perceket
Fohászok zengenek,
Éneklik dicső tettedet.
Ref.:
De aztán, végre megjelent,
Eljött, hogy a világban rend legyen
Elűzve a gonoszt, örökre,
A hidat újra építve.