Verse 1.:
Az erdő mellett él egy lány,
Hogy szíve kié, számomra talány.
Hozzá járok udvarolni,
Minden este csókot lopni.
De nem biztos, hogy én vagyok egyedül,
Aki néki nótát hegedül!
Refr.:
Piros a, piros a házam teteje,
Rozmaringos keszkenővel oda gyere be.
Ha egyedül, egyedül csak engem szeretsz!
De ha van más is, akkor jobb, ha elfeledsz!
Verse 2.:
Ha szőnél nekem egy jegykendőt,
Megvárnám az új esztendőt.
Az egész faluban hirdetném,
Hogy ez a kislány végleg az enyém.
Hát járja a Világ a lakodalmat,
A lányok, s a legények hadd vigadjanak!
Refr. (2x):
Piros a, piros a házam teteje,
Rozmaringos keszkenővel oda gyere be.
Ha egyedül, egyedül csak engem szeretsz!
De ha van más is, akkor jobb, ha elfeledsz!
szóló...
Ilyen rózsát csak én szedhetek,
Álmodtam róla, nem is keveset!
szóló...
Refr. (2x):
Piros a, piros a házam teteje,
Rozmaringos keszkenővel oda gyere be.
Ha egyedül, egyedül csak engem szeretsz!
De ha van más is, akkor jobb, ha elfeledsz!