Verse 1.:
Bármerre vezet is az utam,
Egy valami mindig elkísér.
Ráfekszik a vállamra, ha kérem,
S az egész éjjel csak nekem zenél.
Harmonika az én hű társam,
S néha velünk muzsikál a szél.
Így játsszuk el az öreg nótákat,
Nem számít, lehet nyár, lehet éppen tél!
Refr.:
Úgy dalol a szívem,
Ha az éjben felzeng a harmonikám.
Átmulatom véle,
Ezt az éjjelt, s tovább is talán.
Oh, úgy dobog a szívem,
Ha a széllel a hangja hozzám elér.
Bárhol járok éppen,
Ez a dallam mindig elkísér!
Verse 2.:
Sokszor poros úton jártam,
Nem volt egy falat betevőm.
A szerencsém hiába is vártam,
Én soha nem leltem azt réten, s legelőn.
Egy folyónál leültem a partra,
Elővettem a harmonikám.
És kitárt szívvel eljátszottam rajta
A legkedvesebb bús melódiám.
Refr.:
Úgy dalol a szívem,
Ha az éjben felzeng a harmonikám.
Átmulatom véle,
Ezt az éjjelt, s tovább is talán.
Oh, úgy dobog a szívem,
Ha a széllel a hangja hozzám elér.
Bárhol járok éppen,
Ez a dallam mindig elkísér!
szóló...
Refr.:
Úgy dalol a szívem,
Ha az éjben felzeng a harmonikám.
Átmulatom véle,
Ezt az éjjelt, s tovább is talán.
Oh, úgy dobog a szívem,
Ha a széllel a hangja hozzám elér.
Bárhol járok éppen,
Ez a dallam mindig elkísér!