meguntam már, hogy mindig én vagyok a téma,
hogy elrontottam valamit, és ezért vagyok béna.
ezért lett most vége, nem érdekel mit mondasz,
csak játszol a szavakkal, eközbe azt hiszed, hogy oltasz.
csak nevetek... nem tudok már mit tenni,
vagy nem is akarok, csak végig rajtad nevetni.
mindent lekoppintasz, nem tudsz újat hozni,
ne nehezítsd a dolgom, had tudjak át lapozni.
a barátság már kopott, de adtam még egy esélyt,
mert mindenki kaphat, had érezzed a reményt.
hogy jóvá tehetsz mindent, nincsen több hiba,
de a barátság vizsgáján, nem lesz ott a pipa.
nincsen pótvizsga, nincsen már több miért
rengeteget áldoztam, de már azt sem tudom kiért.
tovább fogok lépni, akárhogy is nézel,
ne gyere többet hozzám, bárhogyan is érzel.
-
bezártam az ajtóm, véget ér több napom,
kinyithatom bármikor, de csak ha én akarom.
ez soha nem lesz jó, ez többé nem lesz régi,
csak egy fénykép, ami a történetet meséli.
-

mikor bajba voltál, egyből hozzám jöttél,
látom már a hálád, a tenyerembe köptél.
naponta váltogatod, épp kire haragszol,
a fejed felett régen, az a bizonyos harang szól,
beütött az óra, többé nem fogom a kezed,
az emlékezetemből folyton törlöm ki a neved.
minden percünk eltelt, nincsen közös jövő,
néha én is csodálom, hogy mire képes az idő.
mit tud még tenni? kit szakít el tőlem?
ki mondja azt nekem, hogy már elég volt belőlem.
ez az élet nevű mese, nem tréfa a felese,
már az égbolt sem mutatja, hol van a szekere.
összetört minden, bennem megszűnt minden hang,
csak a szívem szólít, "soha ne számítson a rang"
fáj kimondani, de meghalt a közös rendszer,
felejtsük el egymást...ja, nekem ez kell.
-
néha úgy érzem, hogy ezt rendbe lehet tenni,
de ahogy meglátlak, ez véget ér és ennyi.
én nem fogok változni, mert ebben nekem nem kell,
most már tehetsz bármit, ez akkor sem érdekel.
elvesztettél haver, lehet nekem fáj ez jobban,
csak egy fénykép maradt, de nem tudom hol van.
így ez jólvan... megint kínozhat az emlék,
a szívem visszahúz, pedig oly régóta mennék.
annyi mindent nyeltem, minden egyes bajod,
én vigasztaltak mikor nem jött össze a napod.
én ott voltam melletted, mikor padlón voltál,
kidobtak téged, emlékszem senkihez sem szóltál.
mégis ott voltam... de te ezt is elfeledted,
az igazi énedet, ezen a napon fel is fedted.
fáj kimondani, de meghalt a közös rendszer,
felejtsük el egymást...ja, nekem ez kell.