Üres az ágyam, mint a koponyám.
Csészémben felforr a hideg tej.
Ha soha nem jössz, én akkor is várlak.
Hogy feloldozz, hogy magadhoz ölelj.
Addig is lődörgök az utcán, és csak elvétve szeretek,
A város hű börtön, de erőmet őrzöm, hogy tőlem kapd vissza régi szép nevedet.
Sem a világ mélye, se kéje, se a sorsom harmadik esélye, nem köt ide semmi.
Nem köt ide semmi.
Az égbe bogoztak végérvényesen,
A még oly kevés is elég tudna lenni, de záródom s eltűnök harminckét évesen.
Üres az ágyam, mint a koponyám.
Csészémben felforr a hideg tej.
Az élet egy pénzdarab.
Feldobom néha.
De tudom mi fontosabb.
Az írás, nem a fej.