Sorsokban osztozom, vad tévelygő vagyok.
Vakon jött csecsemő, aki nem látott Napot.
És vagyok e világnak vezére, s bajnoka,
A fénynek katonája, az igaznak indoka,
Hívj mindig engem, és csak magadba nézz.
Szépülő kép vagyok, ahogy elméd felidéz,
S hogy közöm volt hozzád, most megköszönhetem.
Maradsz aki voltál: az én egyetlenem.
Ha volna is bennem a boldogságra jog,
Nem élhetek vele, mert hitem meginog.
Rendet tenni jöttem, át száz sikátoron,
A főutcán a káoszt nem fokozhatom,
Lángolnak a szárnyak, a könny forró viasz,
Nem tarthatsz meg engem, mert nem hozok vigaszt.
Nem vagyok jó hír, csak tetten ért remény,
Szél sodorta verssor, fennhéjázó erény,
S ha nem felejtesz el, tán meg sem halok.
Isten hozzád, Világ. Nincsenek angyalok.