Komdéka
héZ
zsibbasztó és csenevész
rással bezárt karmazár
giotintól szabdalt vágy
rúzskárpiton izzik ajkam
rőzsém a parázs foteljén
mint két kihalásra ítélt
egyesülünk a tóban
(a tóban, a tóban, a tóban, atommag van)
hagyd abba, kár a fáradalomért
száz korbács jár akár a dalomért
kapcsolj le, húzd a szádat,
hisz nyár van a hús meg szárad
nagyvárosi padon fekvő
dermedt hideg télölében
csípőre tett kartonlappal
egy angyal alél el látom
(ellátom, ellátom, ellátom, látom, látom)
hagyd abba, kár a fáradalomért
száz korbács jár akár a dalomért
kapcsolj le, húzd a szádat,
hisz nyár van a hús meg szárad
míg takarékon takatakatakataka
míg takarékon kalapálok
hasi tájékon a tályog
egyre növekszik
(hagyd abba kár a fáradalomért!)
s lám belepiszkít aranyával
a világnak kalifája
Kancsal Anankhé
(hagyd abba kár a fáradalomért!)
bár takarómat babaágyra
kanyarító para már a
voltba hanyatlott
(hagyd abba kár a fáradalomért!)
én nem a házam takarítom ha az agyban sok a limlom lomtalanítok (hagyd abba kár a fáradalomért!)