De ha csillagok felett megyek
akkor Isten jön szembe velem
fagyos arcát egy fény szövi át
olvadéka sej haj a patám
kincsen a szám
így némán
kincsem a kéz
így bénán
kincsem a szem
semmit nem lát
Isten néz rám
nagy ritkán
csal a matador a bika bundaperben
lesben sül a gól a pálya-kályha fejben
égig kamatyol a csődbe panamázik
panírol a pázsit lombfűrésszel fásít
perzsel fűt az égi persely
hajnalba hasít
teste harmatkönnyet nyel el
ekképpen vakít
szertefoszlik szemünk magva
szembezárt medál
egynek becézett lét tarka sokba szerteszáll
tikkadt máló porszem táncol vak szemünk alatt
elmúl elmál elmetábor
emberi barakk
mikor e sok kicsinyesség
mozgásba libben
nem várt erő már réges rég
nem történt ilyen
nem is fog mert mindjárt vége
a szívünk batár
morzsaként a fényességnek
torkába talál
keskeny lyuk a mennyek torka
nem fér be halál
gégefőn az Isten morzsa
sárútjába áll