Szerenád a késő éjszakában,
Boldog ifjú pár a félhomályban,
Biztosan hiszik kéz a kézben
minden baj elsimul.
Szerenád egy síró kisbabának,
És egy elfelejtett nagymamának,
Egyszer ha meghallja tán,kissé felvidul.
Szerenád egy rokkant artistának
És a nyugdíjából tengődő párnak
Elhagyott kis életükben semmi fény.
Szerenád egy régi kedves háznak
És az úton nyíló vadvirágnak,
Nem törődik már senki sem vélük.
Ha arra gondolok,hogy véled szép az élet,
A holnapoktól semmi mást nem kérek,
Ha itt maradsz velem tudom minden bajt túlélünk,
A nyár,az ősz,a tél tavaszt hoz nékünk.
Szerenád a nyári
csillagfényben
A legtöbb rossz fiú már rendőrkézen,
Számukra az éjszakai csillogás véget ért.
Szerenád egy kóbor kiscicának,
És a sarkon álló utcalánynak,
Hisz bús szeméből már nincs a holnapok reménye.
Ha arra gondolok,hogy véled szép az élet,
A holnapoktól semmi mást nem kérek,
Ha itt maradsz velem tudom minden bajt túlélünk,
A nyár,az ősz,a tél tavaszt hoz nékünk.
Ha arra gondolok,hogy véled szép az élet,
A holnapoktól többé már nem félek,
Szerenádot küldök minden éjjel,
Boldog légy,kívánom tiszta
szívvel,
Szerenáddal,szerenáddal.
Ha arra gondolok,hogy véled szép az élet,
A holnapoktól többé már nem félek,
Szerenádot küldök minden éjjel,
Boldog légy,kívánom tiszta
szívvel,
Szerenáddal,szerenáddal.