Sorskerék
Tóth Vera
elnyűtt nagykabát.
Rám nőtt. Lassan bőrömmé vált.
Fakó szürkére színez,
még jól sem áll.
Eddig hordtam, mégis jó lesz
eldobni már.
Sorsunk mikor elhagy
mint hűtlen jó barát,
csak állunk, s csodát várunk,
míg nem pörget tovább.
Aztán mégis újraindul
és új tüzet szít.
S egyszer újból velünk fordul
és égig repít!
Van tovább!
Vidd világ elsírt, régi könnyeim!
Ha ragyog a szívem, elmúlik a sötétség.
Van miért, van kiért vívnom őrült harcaim!
És mindig is így lesz, bárhol jár a sorskerék.
Százszor körbe-körbe,
míg el nem szédülünk.
Vagy áll és nem is mozdul,
míg lassan elveszünk.
Aztán mégis újra lobban
mi csendben feszít.
S egy apró láng is tűz, ha robban…
és égig repít.
Van tovább!
Vidd világ elsírt, régi könnyeim!
Ha ragyog a szívem, elmúlik a sötétség.
Van miért, van kiért vívnom őrült harcaim!
És mindig is így lesz, bárhol jár a sorskerék.
album címe: Zene kell nekem
megjelenés: 2010
hossz: keressük!
kiadó: EMI
zeneszerző: Nagy Tibor Béla
szövegíró: Szabó Ágnes
stílus: Pop
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 71782