Pár furcsa emlék,
Néhány álomkép csupán
Az űr itt bennem.
Az a bizonyos délután.
Hova lesz a fehér,
Ha elolvadt a hó?
Mikor ér el engem
A zajban mondott szó?
Veled vagyok, hogyha akarod, ha nem. Nem engedem el a kezed.
Akkor is itt maradok, kereslek, óvlak, de nem tudod,
Választhatod ma önként, dalolva velem ezt az életet,
De ne dobd el, amíg megtarthatod.
Bár visszamennénk
Ennyi kemény harc után,
Semmivé válna
Az a bizonyos délután.
Hova lett remény?
Mitől lenne jó?
Hogy lehetne semmis
Az a hamar mondott szó?