Mindenki másképp fut a holnap elé,
Más minden szó, minden kép.
De bárhova indulsz négy égtáj felé,
Találkozunk mindenképp.
És együtt megyünk,
Nem nagy a világ nekünk.
Nem lesz majd kérdés hova húzunk és miért,
A sorsunk már úgyis bemért.
Egy úton jártunk, ma se tudjuk mit ért,
De nem értünk egyet ezért.
Nem tudjuk miért,
Nem értünk egyet ezért.
Neked mást mondtak otthon, apád másképp nevelt,
A valóság nem érdekelt.
Most együtt kell menni és nem elfeledni,
Mit e nép rég megérdemelt!
Azt mondod nem! Én mondom igen!
Túl sok a nem! Most kell az igen!
És a két vélemény,
Egyszer majd össze is ér!
Hosszú az út, és túl nagy a zaj,
Értenünk ki mit akar.
De meg kell, hogy értsd, hogy itthon vagyunk,
A földön mi ápol, s takar.
Nem értem, hogy miért?
Nem értünk egyet ezért!
Neked mást mondtak otthon, apád másképp nevelt,
A valóság nem érdekelt.
Most együtt kell menni és nem elfeledni,
Mit e nép rég megérdemelt!
Azt mondod nem! Én mondom igen!
Túl sok a nem most kell az igen
És a két vélemény,
Egyszer majd össze is ér!
Te azt mondod nem! Én mondom igen
Már túl sok a nem most kell az igen
És a két vélemény,
Egyszer majd össze is ér!
Azt mondod nem! Én mondom igen!
Túl sok a nem most kell az igen
És a két vélemény,
Egyszer majd össze is ér!
Igen, vagy nem? Mondd, hogy igen!
Igen, vagy nem? Most kell az igen!
És a két vélemény,
Egyszer majd össze is ér!
Igen, vagy nem?