Édes-bús delíriumban múlik el az élet,
pedig kezdetben még többre volt ígéret.
Világmély gödröt ástunk, egyenesen a pokolba,
kis lakás egy nagy házban százhetven TV-csatorna.
Feketék és fehérek, gazdagok és szegények.
mindenki mindenki ellen, együtt csak a gyűlöletben!
Működünk, mert működtetnek, akár a gépek,
Mint tökéletes szerkezetben az apró alkatrészek.
Tárnák mélyén, sűrű ködben emberek állnak,
Kipeckelt szájukba, kólát pumpálnak.
Ez mindig így volt, és mindig is így lesz,
Mert itt a lázadás is intézményesített.
Ha kiállsz, az egyikből, rögtön ott vagy a másik sorban,
Azzal, hogy megszülettél lettél rabszolga.