Ugyanúgy szeretek egyformán,
és ugyanazt mondom, jóformán,
lehetne másképp, de nem próbálnám,
lehetne másképp is, talán.
Befogom a számat, kinyitom a szemem,
helyet adok, helyet, hogy elférj mellettem,
beszélnek hozzám fentről a csillagok,
azt kérdezik, hogy én most hogy vagyok,
egész jól, egész jól, így válaszolok,
egészen egészben, ezt suttogom.
Egészen érte, egészen megérte,
magamat emésztettem meg érte.