Már látom magam előtt ahogyan lefolyik
a véred a falon csak folyik csak folyik
és én élvezem mert egy pszihopata ember
lett belőlem te tetted velem
az évek alatt felgyülemlett mérgemet kiadom
az utolsó kenetet a pofádnak megadom
de miért? miért vetted el tőlem?
azt akit szerettem ő volt a végzetem
bármit megtettem volna egy csókjáért
magadhoz csábítottad te rohadék
gyere elmegyünk egy eldugodt helyre
ha nemakarsz viszlek a nyakadnál a penge
ne ellenkezz barátom énis csak tűrtem
mikor életemnek értelmét elvetted tőlem
hát nézz most mélyen mind a két szemembe
lásd meg a haragomat nemsokára vége
szánalmas ahogyan könyörögsz magadért
szenvedni fogsz én meg röhögök te nyamvadék
röhögök a kínodon kiszedek egy darabot
a húsodból mélyen a pofádba harapok
a visítás még nagyobb vágyat kelt bennem
hogy a testedet kínok közt földalá temessem
mindenki így jár már lehet hogy beteges
a féltékenység de ez vagyok mit tegyek?
mit tegyek?

Refrén:
A hangok azt suttogják kegyetlen bosszút
a vendetta üvölt rólam te nyomorult
hogy végezzek veled hatalmas kínok közt
raklak a földalá hiába könyörögsz

A hangok azt suttogják kegyetlen bosszút
a vendetta üvölt rólam te nyomorult
hogy végezzek veled hatalmas kínok közt
raklak a földalá hiába könyörögsz

Dülled a szemed mikor nyakadat szorítom
az arcomon vigyor ezt évezem mondhatom
olyan haragot táplálok irántad te rohadék
hogy leszarom a következményt leszarom a bűntetést
keresztre feszítelek vessed a keresztet
látom a szemeidben haláltól a félelmet
jó ez a hely igaz? egy elhagyatott környék
nem találnak minket, csak ketten te és én
beszélhetünk dolgokról nemkéne hogy felhúzz
kussolj te paraszt most a Zsoltika megnyúz
húzom a pengét végig te üvöltessz
a véred kicsordul és kérem a türelmed
nemsokára vége de még játszunk egy keveset
sípcsonton ütlek a halálod keserves
reccsen a csontod a porcok meg ropognak
hallom a hangját a berekedő torkodnak
elégtételt veszek egy ütés a fejedre
elgyengül tested, mindened elernyed
halott vagy és én most szó nélkül állok
nézem a pofádat semmit nem látok
a kutyáknak doblak, marcangolnak széjjel
ezt álmodom veled mindegyik éjjel
de eljön az idő mikor valóra válik
pszihopata vagyok velem senkisem játszik

Refrén:

A hangok azt suttogják kegyetlen bosszút
a vendetta üvölt rólam te nyomorult
hogy végezzek veled hatalmas kínok közt
raklak a földalá hiába könyörögsz

A hangok azt suttogják kegyetlen bosszút
a vendetta üvölt rólam te nyomorult
hogy végezzek veled hatalmas kínok közt
raklak a földalá hiába könyörögsz