Volt egy kincset érő nyár,
Mit féltve őrzök rég,
Az emlékeim mélyén.
Volt egy kedves tiszta szó, Mit homokba írtál,
s a tenger őrzi mélyén.
És lásd, örökké megtartott szó, mi szállt feléd,
A hajnal kék egén csillogva ébred.
Gondolj rám, a szívedben,
Vésett szó a tengerben,
Fenn a titkunk lebeg,
A sirályok szárnyán.
Gondolj rám, kívánom,
Emlékezz a partunkon,
A sziklák tövénél várj,
Az idén is rám.
Csak néztem szüntelen,
A szemed tükrében,
A gyertyák meleg fényét.
A nyár lehelte ránk,
A sorsunk bélyegét,
A legszebb ajándékát.
És vágyadból ébred a szél, Mit felkavarsz,
s az álmom szüntelen, Repülhet végre.
Gondolj rám, a szívedben,
Vésett szó a tengerben,
Fenn a titkunk lebeg,
A sirályok szárnyán.
Gondolj rám, kívánom,
Emlékezz a partunkon,
A sziklák tövénél várj,
Az idén is rám.
Álmom szüntelen repülhet végre.
Gondolj rám, a szívedben,
Vésett szó a tengerben,
Fenn a titkunk lebeg,
A sirályok szárnyán.
Gondolj rám, kívánom,
Emlékezz a partunkon,
A sziklák tövénél várj,
Az idén is rám.
Gondolj rám, a szívedben,
Vésett szó a tengerben,
Fenn a titkunk lebeg,
A sirályok szárnyán.
Gondolj rám, kívánom,
Emlékezz a partunkon,
A sziklák tövénél várj,
Az idén is rám.