Őszi levél egyedül száll a réten át,
Párjára sosem talál, bármerre is jár.
Rád vár, siess, rád vár,
És sír már, hogy is látnád,
Kit elhagytál oly könnyedén.
A fényes napot felváltják a sötét éjszakák,
S a kisleány még most is vár egy hosszú év után.
Rád vár, siess, rád vár,
És sír már, hogy is látnád,
Hisz szeretni nem is tudsz talán.
A kislány lassan elfelejt, s új fiút keres.
Már mennél hozzá szívesen, hogy őszintén szeresd.
Ő vár rád, titkon vár rád,
S te ott állsz, mint egy bálvány,
Mert nincs erőd hívni a lányt.
Indulj el végre, és mondd, hogy kedveled,
Majd átkarol téged, élni sem tud, csak veled,
Úgy szeret...