Csak a csillagok láthatják,
Éjjelente hol jársz.
Titokban pajszerrel kezedben
Megint más erkélyre mász.
Az mászol te!
Rutinból rabolsz és fosztogatsz,
Szerencse, hogy még nem ölsz.
De néha tévedsz ha nem figyelsz,
Mert saját házadba törsz.
Az volt csak feltűnő,
Minek a hokiütő?
Óóó
Hidd el néha megőrülsz te Kelemen,
Mert sose hordasz sísapkát fejeden.
Hiába hiszed, hogy nem lát senki sem,
Egy ország röhög a fantomképeden.
Futás közben is nézz hátra Kelemen.
Lóg egy pitbull a hátsóbbik feleden.
Titokban sírhatsz, ha nagyon fáj neked,
Egy sebészorvos foltozza üleped.
Keres a Nemzeti Múzeum,
Elcsentél négy oszlopot.
Lopod a járőrök autóját,
És benne a Doszpotot.
Dicsekszel hangosan barátom,
Amit látsz eltünteted.
Megúsznád hidd el, csak egy a baj:
Nem Copperfield a neved.
Harminckét rendbeli,
Ennyi az amit ér
Óóó
Azért vittél el kályhát is Kelemen:
A forrónyomot így tartják melegen.
Ellopot autóval mentél a hetesen,
Most rács mögött mondják neked:”Kisszivem”
Hidd el két napja sütjük a kenyeret,
Benne egy apró ráspoly lesz neked.
Titokban reszelj, hol nem lát senki sem.
A lángvágót majd a zsömlébe teszem.
Hidd el néha megőrülsz te Kelemen,
Mert sose hordasz sísapkát fejeden.
Hiába hiszed, hogy nem lát senki sem,
Egy ország röhög a fantomképeden.